„A rendszertelenség egyensúlyának a szeretete” – interjú Paulinával


Először a Honeybeast zenekarral közös dalára figyeltünk fel. Később egyre több dalát ismertük meg – kicsit karcos hangja, a mainstream-től eltérő szövegei és énekstílusa izgalmas előadóvá teszik Paulinát.

PAULINA DALSZÖVEGEIT ITT TALÁLOD.

Mesélj egy kicsit nekünk arról, hogyan teltek az ünnepek? Pihenéssel, vagy volt esetleg karácsonyi fellépésed?

Nagyon mozgalmas volt a karácsony, mert a szüleim és a párom szülei is elváltak, úgyhogy sokfelé utaztunk a három nap alatt. Inspiráló volt, hogy ilyen sokféle hatás ér és természetesen a dalírással is foglalkoztam kicsit.

A legelső dalod mikor született meg és milyen volt a fogadtatása? Minek a hatására kezdtél el ezzel foglalkozni?

Hétéves voltam, amikor az első dalom írtam, de szerintem ez egy kisgyereknél nem annyira szokatlan dolog. Az volt a címe, hogy Love, love, love… és hasonlóan bonyolult volt a szövege a folytatásban is.  A későbbiek során szerencsésnek mondhattam magam, mert a tanáraim nagyon támogattak, segítették azt, hogy szerepelhessek, hogy színpadon állhassak. Soha nem volt olyan visszajelzés a családban sem, hogy jaj nehogy a gyerek művész legyen. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sorra jöttek a saját dalok, először csak angolul, aztán az első magyar dalom, a Kik lehetnénk mi?  Ez úgy született, hogy az angol dalaimat megmutattam Geszti Péternek és ő azt válaszolta, hogy nagyon jó, akkor most kezdjek el azonnal magyarul írni. 

Honnan volt a kapcsolat Geszti Péterrel?

Ez érdekes, mert nem volt semmilyen kapcsolatunk, de amikor bizonytalan voltam abban, hogy jelentkezzek-e az X-Faktorba, úgy éreztem, őt kell megkérdeznem. Nem ismertem, mégis, valahogy ő volt evidens.

Folytatás itt.

 Fotók: Paulina és Zenész magazin hivatalos