A Forbes zene és az új technológiák kapcsolatával foglalkozó szerzője, Cherie Hu a virtuális valóság (VR) zenei alkalmazásának problémáit áttekintő nagy cikkét úgy kezdi, hogy amikor nemrég a Twitteren feltette a kérdést, hogy mi a legtúlértékeltebb terület ma a zenei technológiában, akkor a legtöbben a VR-t választották – még a blockchaint is megelőzve.
Miközben rengeteg pénzt költenek tech cégek és kiadók a fejlesztésekre, 2017-ben a zenés VR-alkalmazásokból összesítve 853 ezer dollár bevétele volt a teljes zeneiparnak – ez a rögzített zene által termelt bevétel 0.005%-a. Cherie Hu szerint ez nem is meglepő, hiszen a területen dolgozó startupok többsége nem tud igazán erős, a VR lehetőségeit ténylegesen kihasználó termékkel előállni, és az üzleti modellek sem követik az új technológiát, hanem a korábban működő megoldások egyszerű, a fogyasztók számára nem vonzó átvételével próbálkoznak.
A legismertebbek a koncertélményt a virtuális valóságba áthelyező próbálkozások, amik esetleg lehetőséget nyújtanak arra, hogy a színpadon foglaljunk virtuális helyet, esetleg a koncertet velünk egy időben nézőkkel chateljünk. Ezek azonban nagyrészt passzív élmények, olyan minimális beavatkozással, hogy forgathatjuk közben a fejünket. A valós koncertélmény “dinamikus, társas élményét”, annak “közösségi és rituális aspektusait” nem tudják visszaadni – amiért cserébe, úgy tűnik, a színpadon elfoglalt hely nem igazán érdekes a felhasználók túlnyomó többsége számára.
A cikk folytatása a Dal+Szerző oldalán olvasható.