A befutás legjellemzőbb mai módja az, hogy egy szám felkerül egy kisebb playlistre, majd ha jók a mérőszámok (nemcsak a lejátszások, illetve átugrások, hanem például a számot elmentő felhasználók aránya – lásd itt), akkor felfigyelnek rá az egyre nagyobb playlistek szerkesztői is. A tőzsdére lépést előkészítő beadványokban az olvasható, hogy a Spotify-on eltöltött idő egyharmadában playlisteket hallgatnak a felhasználók, míg 2016-ban ez kevesebb mint 20% volt.
Aligha meglepő, hogy ezt a komoly lehetőséget különféle, félig-meddig, vagy egyáltalán nem legális módszerekkel sokan ki akarják használni. A Billboard 2015-ben írt a payola új formájáról (playola névre keresztelve ezt); akkoriban egy névtelen forrás szerint egy néhány tízezer követővel bíró playlistre 2000 dollárba került felrakatni egy számot, a legnépszerűbbekre akár 10,000 dollár is lehetett (0,5-2,7 millió forint). A Spotify a felhasználási feltételek ezután megjelent változatában tiltotta meg explicit módon ezt a gyakorlatot. A kérdés azóta is sokszor előkerül. A nagy stream szolgáltatók által alkalmazott kurátorok minden alkalmat megragadnak, hogy tagadják, pénzért be lehetne kerülni a playlistekre. A BuSH-on a playlistekről szóló beszélgetésben is előkerült ez, a résztvevők szintén tagadták, hogy ez komoly jelenség volna (lásd részletes beszámolónkat).
A folytatást a dalszerzo.hu oldalára kattintva, itt olvashatjátok.