Merész vállalkozás Magyarországon háborút megidéző videóklippel megjelenni egy debütáló zenekarnak. A szomszédunkban zajló események mellett nem tudott, de talán nem is akart elmenni a Garda együttes, amely inkább választotta képi világában a véres valóságot, mint a könnyek csorgatását.
Az Ukrajnában zajló agresszió megmozgatja a művészeket, nem egy koncert szólított már fel békére, születtek békedalok, amelyekből világslágerek lettek. A legtöbb azonban dallamával és lágy fájdalmával érintette meg a békére vágyó embereket.
Magyar rockzenekar még nem nyúlt ilyen „vadul” a témához. A zene a képi világgal összeforrva, a stílusjegyeket magában hordozva, kegyetlenül erőteljes, nem a csöpögős fájó romantikát vágja az arcunkba, hanem megmutatja, itt nincsenek hősök és szerelmesek, nincsenek, nem lehetnek győztesek.
A minőségi zenét választó Garda együttes, amely az énekesnőről Garda Zsuzsáról kapta a nevét, nem áll be abba a sorba, amely egy kitaposott úton teszi meg az első lépéseit a siker felé, a szó szoros, és nem képletes értelmében, belecsap a húrokba. A vér, a dübörgés a ritmussal és vad gitárral lélekbehatolóan találkozik, és kimondva, kimondatlanul azt hirdeti, ez az, amit nem akarunk. Háborút. Háborút, ami mindent elvesz, szétrombol. Háborút, amelynek pártját senki sem fogja. Háborút, amelyet senki sem akar, nem akarhat, mert az élet naposabb oldalára születtünk.
Egyedülálló képi világgal jelenik meg a zenészek küldetése, benéztünk a kulisszák mögé…
A napos oldal az, ami ebben a felkavaró klipben nem jelenik meg, a zenekar „beköltözött” egy pincébe. Miközben egy anyuka küzdelmét, lelki összeomlását látjuk, a pince falain egy kislány képzeletét elevenítik meg háborús jelenetek mindaddig, amíg egy hatalmas robbanás félbe nem szakítja a történetet…
A Breathe Again! című dalhoz forgatott kisfilm nem nyúlt a már jól bevált számítógépes trükkökhöz, a detonáció valóban a falhoz lökte az énekesnőt. A jelenet kapcsán Garda Zsuzsa elmondta, a felvételek valóban nem voltak veszélytelenek, „amikor a robbantást végző csapat vezetője rám nézett és annyit mondott „good luck”, végigfutott rajtam, hogy nem ez lesz életem legkönnyebb pillanata. Tudtam, nincs más választásom, csak bízni a profizmusában”.