Tavaly tartott először dalszerző tábort a Songbook, főleg magyar résztvevőkkel, de rajtuk kívül svéd, brit, lengyel és cseh szerzőkkel is – Burai Krisztián és Calidora élménybeszámolója itt olvasható. Idén október végén, négy napig tartott a második tábor, amire a meghívottak mellett a nyílt felhívásra jelentkezők közül is választottak szerzőket a szervezők.
A magyarok közül itt volt például Jónás Vera, Johnny K. Palmer, Torres Dani, Talán Attila, Myra Monoka, Péterffy Lili, Závodi Marcel, Kozma Kata, az OliverFromEarth tagiai, Trap kapitány és a The Carbonfools énekese, Fóris-Ferenczi Gábor is. Visszatérő vendég volt a magyar származású, Svédországban alkotó George Németh és a cseh Jananas zenekar szerzői (Jana Infeldová és Jan Vávra); új vendég volt a lengyel Mi Nu, a litván Vytautas Petrosius, a román Dan Byron és a szerb Qyan.
Az Artisjus által támogatott táborban a szerzők különböző csapatokban írtak dalt (esetleg dalokat), így közel harminc szerzemény született, jó részük teljesen vagy majdnem kész állapotban volt a sessionök végére. A Zeneszöveg.hu közleménye a nemzetközi együttműködésre, a zenei exportra helyezte a hangsúlyt; mint írják, a táborban bebizonyosodott, hogy “a külföldi szerzők hazai producerekkel és előadókkal való összekapcsolása a megfelelő formátum a magyar szerzők és a magyar zeneipar exportjára.”
Azért, hogy a táborról, annak sajátosságairól képet kapjunk, megkérdeztünk néhány résztvevőt arról, hogy miben különbözött az itteni, csapatos dalírás a megszokott munkamódszerétől. Závodi Marcel szerint a fő különbség az, hogy a tábor így írható le: “30 tehetséges ember egy helyen vakációzik. Az, hogy csoportokra vagyunk osztva, talán nem nagy különbség az általános munkafolyamathoz képest, hiszen ez majdnem minden megszokott munkánál így van. Az talán a legjobb az egészben, hogy egy nap alatt be kell fejezni egy olyan ötletet, amit kb. ott helyben találunk ki.”
A többi válaszadó az idő rövidségének különféle pozitív aspektusait emelte ki. Fóris-Ferenczi Gábor így írt blogunknak a szerzői tanulságokról: “Mivel csak egy napunk volt megírni egy dalt, le kellett bontatunk a leglényegesebb darabjaira, és azokra kellett összpontosítanunk. Ez volt az egyik legnagyobb tanulság számomra, mivel hajlamos vagyok elveszni a részletekben, kevésbé lényeges dolgok tökéletesítésében, miközben a dal gerince még nincs készen. A tábor óta elmúlt néhány hétben már figyelek erre, és sokkal gördülékenyebb a munka.” A rövid határidő attitűdbeli következményeit emelte ki Péterffy Lili: “több koncentrációt és összeszedettséget igényelt a tábori munka, hiszen estére mindenképpen össze kellett hozni egy dalt, és mindenki szeretett volna értéket alkotni. Ezt a hozzáállást érdemes volna sokunk számára elsajátítani; sokszor tapasztaltam magamon és másokon, hogy rengeteg idő megy el a dolgok bonyolításával és szöszmötölésekkel.” Torres Dani kifejezetten a “nyomás általi inspirációt” említette a tábor különlegességeként: “személy szerint én némi határidős nyomás alatt tudok a legjobban dolgozni, és olyankor szélsebesen száguldanak a gondolataim! Ha erre még rájön valakinek egy ötlete, akkor a határ a csillagos ég, szinte pillanatok alatt! Gyorsak voltunk, hatékonyak, ugyanakkor mindez nem ment a minőség rovására – ez volt az egyik legfantasztikusabb a Songbook Songwriting Camp 2018-ban.”
Valószínűleg nincs nehezebb kérdés egy dalszerző számára, mint amikor friss szerzeményei közül egyet ki kell emelnie, mi mégis ezt kértük néhány résztvevőtől. Péterffy Lili azt az élményét említette, amikor “egyáltalán nem gondolkodtunk slágergyártásban, engedtük, hogy röpködjenek a kreatív és robbanó energiák, mindenki bele tudott adni a lelkéből egy darabot. Az a csodálatos dolog, hogy a dalt visszahallgatva bármikor fel tudom idézni az akkori állapotot, és ezzel feltöltődöm.” Fóris-Ferenczi Gábor két napot volt a táborban, mindkét dalról írt blogunknak: “Az első nap született dal sokkal visszafogottabb, érzékenyebb, és lehet. hogy a kettő közül a kevésbé slágeresebb (ezt lehet bárhogy érteni). A második dal pedig dinamikus és pofátlanul szókimondó (már amennyire sikerült befejezni a dalszöveget). A munkafolyamat mindkét esetben gördülékeny volt, sejtésem szerint részben azért, mert mindenki annyira örült, hogy érdekes emberekkel azt csinálhatja, amit leginkább szeret, hogy félrettete a kevésbé kooperatív énjét.” Závodi Marcel számára különösen érdekes volt, amikor “szinte teljesen élő világú zenét” rakott össze Freddie Shumannal, Albert Cernyvel és Karakas Mátéval, Million $ Home címmel.
Eredeti cikk itt.
