Május 9-én a mïus X Attaray Visual szállított páratlan audio-vizuális élményt a Hajó fedélzetére, amit elektronikával, füsttel és különleges fényekkel fűszereztek meg.
Álmos Gergely már több mint 10 éve pörgeti mïus névre keresztelt elektronikus projektjét. A Théque Records és a berlini Sonar Kollektiv művésze az építészet felől érkezett a zene világába, a váltás pedig olyan sikeresnek bizonyult, hogy a külföldi turnék mellett a formáció 2021-ben egy INES#talent jelölést is bezsebelt.
A kifinomult elektro-akusztikus downtempo hangzásvilággal operáló zeneszerző dolgozott már együtt Jónás Verával, a lengyel Raf Skowrońskival, sőt az esemény házigazdájával, Hegyi Dórival is.
Ezen a kedden a jelenlévők az analóg elektronika mellett a mïus különleges látványvilágába is bepillantást nyerhettek az Attaray Visualnak köszönhetően.
Álmos Gergely – elektronika, szintetizátorok
Sztojánovits Andrea – vizuál
Gulyás Kristóf – dobok
Hegyi Dóri – ének
Szilágyi Ákos – lámpa programozás
Sztojánovits Andrea, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorált fényművész – aki egyben a projekt állandó VJ-je – ismét egyedülálló vizuállal teremtette meg a kapcsolatot hang és fény között. Sztojánovits Andrea nagyon sok időt töltött a hajón munkával, hiszen különböző partikban kezde a hajós munkáját, ahol rengeteg vizuális effekt kapcsolódott a nevéhez. Ma is rendszeresen visszatér a hajó gyomrába – s ebben a térben indult el az is, hogy zenére képeket kezdett el komponálni.
Így válhat valakiből elektronikus zenei vizuál-specialista
– Rahmanyinov volt a kedvencem, játszotta a könnyebb darabjait zongorán. Szinte repültem közben, aztán amikor elmentem életem első techno partijára, nagyon fucsa volt számomra, ahogyan ott az emberek táncolnak. Hajnalig álltam a tánctér szélén és csodálkoztam, hogy mi az, ami körülvesz. Ugyanakkora katarzis volt számomra a techno zene, mint a zongorázás – fejtette ki Andrea azt, hogy hogyan került bele a techno és az elektronikus zene világába és hogyan kezdett vizuális világot alkotni.
Miként lehet az önkifejezés különböző műfajait egy kompozícióba illeszteni?
A mïus tíz éve létezik, s amikor szólóprojektté vált, Andrea volt az első, akivel Álmos Gergely megtalálta a közös hangot. Első közös projektjük egy, hét méter magas fokhagyma installációja volt. Ennek mélysége elmondásuk szerint egyfajta techno-sztúpa víziójából indult ki. Szívritmus-szenzor működött az óriási fokhagymában – azok az emberek, akik megfogták ezt a hagyma belsejében, szabályozták a zenét a szívritmsuk lüktetésével.
A közös filozófiai, gondolati kapocs Andrea és Gergely között egy közös, bauhaus-jellegű fellépés volt, amely azonnal tökéletese összeállt, nem volt szükség magyarázatra a közös munkához.
Andrea szerint nagyon izgalmas a kettejük projektjében, hogy nem csak a háttérvetítésről van szó, hanem valóban főszereplővé válik a zene mellett a vizuális világ is. Mivel Gergő építész és zenész is egyben, már kezdetben igazán komplex közös munka alakult ki.
– Minél többet hallgatod és nézed, annál mélyebbre visz a projekt. Én pedig egyre inkább kanyarodom vissza a zenei énemhez is. A számítógép pedig rengeteg olyan lehetőséget ad, amelynek segítségével valós időben tudunk vizuállal zenélni. Ez a technológiának köszönhető – vallja Andrea.
Az építészet a megfagyott zene? Gergely megfordítja a gondolatot
Gergely építész múltja erőteljes hatással van a zeneírásra, melyet saját bevallása szerint az építész szakon tanult meg. Egyrészt a konceptuális alkotási folyamat miatt.
– Az építészetben különböző igényeket szolgáltunk ki. A zenénél azonban én vagyok a megrendelő, magamnak írom és azokat az energiákat tudom átadni, amelyeket az építészetben nem lehetséges. A zene tulajdonképpen dinamikus építészet
– vallja Gergely.
Térben, valós időben, élőben alkotnak vizuális élményt, s a hatodik érzék hatására bizonyos dallamok másképp, máshol érzékelhetőek a hallgató számára. Ráadásul nem egy vászonra, nem egy sík felületre vetítenek képeket, hanem különböző felületekre torzítanak rá animációkat.
Andrea oktat és előadásokat tart, annak ellenére, hogy introvertált személyiség. A tanításhoz úgy viszonyul, hogy nem tanítani akar, hanem megosztani a tapasztalatait másokkal, akikkel egyúttal együtt is dolgozik az aktuális projekten.
Andrea és Gergő közös munkája, installációja hamarosan kiállítás formájában is látható lesz. Ez maga a vizuális zene, amely nagyon erős audiovizuális élmény lesz, installatív környezetben. Négy napra beköltöznek (koncertezni és installálni is) a Zsolnay Fényfesztivál programjában – július 6-9-én –, majd július 8-án ebben a térben adnak majd különleges koncertet. Kivételes alkalom lesz ez, mert nem a zenéhez készül a vizuál, hanem fordítva.
A vizuális kották jelentősége és élménye
– A vizuális kották azért is izgalmasak, mert csak kották, hanem vizuális elemek, látvány-élményként is működnek, miközben ugyanúgy működnek, mint a normál kották: aki készítette, az tudja visszaolvasni – folytatta Andrea.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Az eseményről előzetesen itt írtunk beharangozót.
Fotók: Hajógyár hivatalos